Igaz, hogy már egy hónapja visszajöttünk, de azóta eléggé el voltam foglalva a blog.hu átállással, úgyhogy nem sikerült sort keríteni beszámoló írására. Most pótoltam, megpróbáltam rövidre fogni, de hosszú lett, úgyhogy kattints a továbbra ;)

Úgy kezdődött hogy kirepültünk a bringákkal együtt Genfbe, erről Nándi már írt részletesen. Megérkeztünk, találkoztunk eszpeevel és Andrással és elhúztunk az első szállásunkra St. Felixbe, ide:

Másnap jött az első szakasz, az Annecy-tó megkerülése. Már itt rájöttem hogy errefelé bringázni fantasztikusan jó dolog (annak ellenére hogy kicsit megsínylette a hátsó váltóm a légi szállítást): az országút mellett méteres sáv szabadon hagyva, kiváló minőségű utak, gyönyörű táj. Annecytől a tóparton egész a tó déli végéig egy 2-3 méter széles kerékpáros "autópálya" vezet, sosem láttam még ilyet. Mint később kiderült errefelé sok ilyen van. Néhány kép a tájról:

A tó másik partján az országúti szakaszon akadt egy komolyabb emelkedő, itt adta meg magát a váltóm teljesen. Elkezdte ledobálni a láncot, megforgott, ilyesmi, gyakorlatilag alig jutottam fel a tetőre. Legurulás és sör után Annecyből a szállásig vissza már nem is vállaltam a tekerést, inkább beültem eszpee mellé a kocsiba. Otthon jobban megnézve kiderült hogy a váltó kapott egy ütést, a lánc egyik szeme megszorult, beállt egy szögbe és úgy maradt, ezért ugrált a fogaskerekeken. Helyben nem tudtuk ezt megoldani, de szerencsére eszpee odaadta az ő bringáját a következő két szakaszra.

Másnap jött a leghosszabb szakasz St. Felixből Aix-les-Bains és a Lac du Bourget érintésével Grenobleba, a térkép szerint 82 a valóságban több mint 90 kilométer lett. Aix-les-Bains és Chambery között a tópartihoz hasonló bringaúton tudtunk menni, a többi szakaszon országúton. Itt már voltak hegyek körben és az út is emelkedett, főleg az utolsó 20 kilométeren.

Ezután a Grenoble melletti szállásról tekertünk fel Bourg d'Oisans-ba, az Alpe d'Huez lábához. Ez a szakasz alighogy elagytuk Grenoble-t egy nagyon kemény 5 kilométeres emelkedővel indult, aztán begurultunk Vizille-be ahol egyből meg is álltunk pihenni a kastélyparkban és ebédelni. Innen a Romanche folyó völgyében vezetett az utunk, természetesen a folyóval szemben, kb 50 km nem túl meredek de folyamatos emelkedő, csodálatos hegyek között. Képek:

A szálláson eszpee jóvoltából már ott várt a saját bringám, és megtudtuk hogy a városban van szerviz, úgyhogy begurultunk oda. Egész Bourg d'Oisans egy hatalmas kerékpáros Mekka, óriási feeling volt ott lenni, tele volt az Alpe d'Huezről épp leérkező mindenféle bringással, jobbnál jobb országúti kerékpárokkal, mindenféle korosztályból és nemzetből, a fiatal olaszoktól a hatvanéves belgákig bezárólag. A kisváros sétálóutcáját végig kerékpár boltok, kölcsönzők és szervizek szegélyezik, bementem az egyikbe, megmutattam a láncot az öreg szerelőnek, aki kb 5 percig tekergette, csaknem csomót kötött rá, jobbról-balról megpiszkálta lánckiszedővel és visszaadta hogy kész. Amikor kérdeztem mennyivel jövök, csak legyintett hogy egészségemre. Egészen elájultam ettől.

Végül következett a Hegy, ami miatt eljöttünk idáig. Viszonylag korán elindultunk felfele, miután András bérelt egy fantasztikus bringát a városban, alig elhagyva egy körforgalmat egyszercsak irgalmatlan meredek emelkedőn találtuk magunkat. Eleinte egy picit még rendetlenkedett a váltóm is, de aztán rájöttem hogy ha kifele meghúzom kicsit kézzel akkor megjavul, úgyhogy nem volt mese, fel kellett menni ;) Végül 4 óra alatt értünk fel eszpeevel, minden hajtűkanyarban megálltunk pihenni, úgyhogy a 4 órából 2 volt a tekerés, 2 a pihenés. Igen kemény volt, de fantasztikus érzés volt fölérni, örömködtünk a befutónál egy jó darabon, majd ittunk egy jól megérdemelt jutalomsört, és legurultunk. Lefelé Nándi kapott egy defektet, de szerencsére baj nélkül meg tudott állni, úgyhogy csak vissza kellett mennünk érte kocsival, más gond nem történt. Képek:

Ezután "levezetésnek" átmentünk kocsival Lyonba, ahol még vendégeskedtünk eszpeenél néhány napot. Lyon remek város, nagyon bringabarát és élhető hely, szép régi óvárossal meg remek parkkal végig a rakparton, valamint szinte ingyenes kölcsönbringákkal. Bejártuk a trabouleokat, vacsoráztunk a Café des Federations-ban (érdekes de jó ételek, hatalmas mennyiség, jó hangulat - így jellemezném tömören), bringáztunk sokat, remek volt. Utolsó este zene ünnepe volt, rengeteg kis koncert városszerte utcákon és parkokban, metálkoncert a városháza előtt, igazi fesztiválhangulat uralkodott mindenfelé. Nemigen volt kedvünk hazajönni. A végére a lyoni képek: